Emo lelkek

Álom

Egy olyan szó , mi minden ember számára fontos. Mikor este van, akkor az életet, a nappal nehézségeit, gondjait kipihenheti az ember. Akkor bezáródik a külvilág és kinyílik az álomvilág, mikor becsukod szemed és álomba meredsz , akkor  bármit megtehetsz és bármi megtörténhet. Most elmesélek egy történetet.

Egy lányról szól a történet, aki nagyon szeretett aludni, mivel akkor az álmai valóra válhattak. Egy lány aki életében nem talált még rá a szerelemre és a boldogságra. De volt neki egy hercege, persze nem szőke herceg fehér lovon, hanem fekete, sötét lovon, de vele is mindig csak este találkozhatott, mikor a leány álmodott. Minden egyes éjszaka öröm volt szívében, együtt lehetett szerelmével, kit szeret és a fiú is őszintén szerette őt. Megkapta tőle azt a szeretetet, mit életében senkitőlsem. Őszinte ölelések , csókok sorozata, és együtt töltött éjszakák, mivel csak este találkozhattak. Annyira valósnak tűnt az egész, hogy a lány kezdte elhinni, hogy ez a valósság .  Először még tudta, hogy ez csak egy álom, a végén már teljesen beleringatta magát ebbe az egészbe. Pedig reggel mindig felébredt,  kereste a fiút, de nem találta és mindig elszomorodott, olykor még sírt is. Kezdetben kevesebbet, de teltek a napok, hónapok és egyre többet sírt, egyre többször volt szomorú. Már a végén senki sem tudta megvígasztalni .

Közben mialatt ezt az álmot élte minden este, nem csak ő élte meg ezeket, hanem egy fiú is . Ugyanúgy várta az estét, mikor végre álmodhat, mert akkor lelhetett rá a boldogságra, ugyanazokat élte át, mint a leány, ki most sír , és szenved. Persze a fiúnak is rossz és az ő szíve is fáj, de erősebb, akármennyire szeretne ordítani sírni, nem mutatja ki csak belül emészti a bánat,  örlődik nap mint nap .  

Egyszer a lány úgy reggel felé kiment az utcára és leült egy padra, virradat volt, épp hogy felkelt a nap. Felnézett az égre, és ezt mondta : " Istenem én mind eddig bíztam benned és hittem neked. Elhitetted velem, hogy amit én minden este átélek az nem egy álom hanem igaz. Viszont reggelre mindig eltűnik, mi számomra nagyon fontos volt. Most pedig már azért sem alszok el, mert megint illúzióba kergetnél. Már 1 hete, hogy nem merek elaludni mert fáj hogy eltűnik mellőlem a szerelmem az, hogy minden reggel fel kell ébrednem.  Miért csinálod ezt velem? Ha azért álmodok róla, mert egyszer igazzá válhat és nem csupán az álmom lesz ő akkor küldj egy jelet , kérlek. 

Ugyanilyen érzésekkel, Istentől elfordulva a fiú is éppen arra jár és leül a leány mellé. Nem néznek egymásra, csak ülnek szépen, csendesen. Majd ránéz a lányzóra, látja mennyire szomorú , lehajtott fejét szépen lassan felemeli és észreveszi mennyire piros és könnyes a szemei. 

Eljött a nap, mikor találkoznak egymással, Isten küldött egy jelet a két fiatalnak.

Fiú megtörvén a jeget, átöleli , magához szorítja, mert látja, igen ő az álmom, mi mostanra igazzá is válhatna . Ugynaz a kedves arc, a hosszú félrefésült sötétbarna hajával és szép barna szemeivel. A leány is rátekint és lám, ugyanaz a jóképű pasi, a fekete hercege, hosszú vasalt hajával. De még mindig nehezen hiszi el, így kérdezte. Mi járatban vagy erre ? A fiú válaszolta, téged kerestelek, mert minden reggel etűntél, csak esténként mutatkoztál, de egy hete nem is láttalak  így felkerekedtem és gondoltam egyet, megkereslek, mert lelkem mélyén reméltem, hogy te igaz vagy és nem csupán csak egy álom, de lám megleltelek és igazam volt.  Na és veled mi a helyzet, miért vagy itt ennyire egyedül ? A lány így válaszolt : Nem merek már aludni sem, már egy hete hogy nem csuktam le szemeim, mert nagyon rossz, hogy ha reggel felébredek mindig véget érnek a boldog perceim és óráim. Elvesztettem minden reményemet, ezért imátkoztam, kérdeztem Istent miért csinálja ezt velem. Teljesen magamba vagyok roskadva, de lám, itt vagy, teljesen olyan az érzésem, mintha álmodnék, mivel minden éjjel téged láttalak, vagy ez is csak egy álom ? Erre ezt  válaszolta, nem szépség, ez igaz, álomnak vége, mostmár itt vagyok és soha nem hagylak el, semaz életedben, sem álmodban.

Reménytelenség és a remény

Beszélget egymással, a reménytelenség és a remény. Arról győzködik egymást, hogy melyikük az erősebb és hogyan tudnak az életben tevékenykedni, mennyire hatásosan.

Reménytelenség : Mivel az élet kegyetlen és nehéz ezért  a válasz könnyű, aki erősebb az csak is én lehetek. Hiszen  fájdalmak azok mindig voltak és lesznek, ahogyan bánat, sírás, félelem . Én azért vagyok, hogy megnehezítsem az emberek életét, próbálom őket rávezetni, hogy nincsen örök boldogság meg szerelem, hiszen minden múlandó, ahogyan az élet is. Egyszer mosoly, máskor könnyek. Én képes vagyok arra, hogy az embereket  őrületbe kergessem , azok pedig beengednek szívükbe, az ajtót nekem kitárják, hát nagyon sajnálom, de megkeserítem az életüket. Igen, ilyen nagyon sok van. Erről én nem tehetek miért olyan gyengék manapság az emberek, ha egy kis kudarc éri őket, máris tárt karokkal fogadnak? Persze, hogy elhitetem velük, hogy mennyire szánalmasak és mit sem ér az életük? Én így tevékenykedek és elég hatásos. Hisz ha belegondolunk már mennyire sokan lettek  ömgyilkosok egy félrement házasság vagy egy reménytelen szerelem miatt vagy mert elvesztették a munkáukat?

Remény : Azért jó, hogy én is itt vagyok az embereknek . Lehet erős vagy, de hiszem letudlak téged győzni, mert volt már erre példa, és itt már meg is dőlt, ki az erősebb, azt hiszed legyőzhetetlen vagy, de nem, ezt te nagyon jól tudod. Igen képes vagy beférkőzni az emberek életébe, ők pedig ajtót nyitnak neked, mert abban a percben, órában úgy érzik nincs már kiút. De aki egy kicsit is hisz, őket nem ragadhatod teljesen magaddal, mert én nem engedem, küzdök azokért akik érdemesek rá, kiknek van egy piciny hite, azok sosem vesznek el, nem ránthatod magaddal. Ők nem lesznek öngyilkosok még akkorsem ha a túlvilágról ábrándoznak, gondolnak rá, dehogy teszik meg, mert tudják, akkor nem kerülhetnek a Mennyben. Ha bánatosak és szenvednek én azonnal ott termek és segítek , együtt ki tudunk téged űzni ha elég erősek leszünk és  közös erővel kirugdosunk majd  a reményvesztett szívből és majd én beköltözök, téged vissza sosem fog beengedni, mert  nem fogom engedni, hogy bántsad a gazdámat, mert te csak élősködtél rajta.

Szóval a válasz ki mennyire hatásos, hogyan működnek az emberek életébe? Mindaketten. Aki hitetlen, őt teljesen magával ragadja a reménytelen , remény mit sem tehet? 

Ha viszont valakinek van hite, őt nem manipulálhatja a reménytelen teljesen, mert igen van mikor eltéved az ember és elvesz, de mindig meg lesz ha hisz, és ha a remény megtalálja akkor kezet nyújt neki, közös erővel pedig a rossz gondolatokat a szívből elűzhetik.

Igaz történet ( visszaemlékezés) Jézus élete .

Isten megteremtette a földet, eget, állatokat és minket, embereket. Kezdetben minden tökéletes volt, paradicsomi állapot. A vadállatok együtt megvoltak békességben a szelíd erdei állatokkal: őzekkel, a mezei nyulakkal. Ám Ott volt a kígyó is meg egy almafa. Na innen kezdődik a történet rosszabbik fele, mikor a sátán megkísérti az embert. Mivel Évát gyengébbnek és naívabbnak látta mint Ádámot, őt próbálta megfűzni, hogy egyen a tiltott almafa gyümölcséből. Ha eszik belőle, akkor ugyanolyan okos lesz, mint Isten, nagy dolgokat elfog majd érni az életben. Ő vágyott a hatalomra, így szakított a fáról egy almát, mit Ádámmal el is felezett. Na innen kezdődik a szomorú történet, mivel az ember bűnbe esett. A tigris, oroszlán elkezdte üldözni a szegény őzeket, zebrákat. Ádám meg Éva pedig elakartak bújni Isten haragja elől. De  haragudott és megbűntette őket, a Földön mostantól nem csak béke honolt, hanem félelem, rettegés és gyűlölet is.  Kemény munkával keresi meg az emberiség magának az ennivalót , így a megélhetés sokkal nehezebb lett, mert Isten levette rólunk a kezét. " Ha ti nem foglalkoztok velem és nem hallgattok rám, akkor én mi a fenének legyek kedves hozzátok? Nem, ti akartátok, eddig paradicsomban éltetek, de tessék, itt van, ha ez kell , megkaptátok a poklot. Hol szenvedés, sírás, félelem uralkodik. Úgyhogy dönthettek, jó úton jártok vagy sem. Van jobb és bal oldal, bátran ráléphettek bármelyikre, göröngyös útra vagy az egyenesre. Bár mindenkinek lesz olyan hogy a görönygös útra lép , de ha hisz bennem akkor segíteni fogok neki, és a síma útra terelem. "

Elküldte a földre a földre a fiát és majd ő fogja jóvá tenni a hibát, mit az ember elrontott . Decemberben Jézus meg is született ki szépen fel is cseperedett. Ő tudta, hogy mi fog vele történni, de vállalta, ő mindent megtett értünk, hogy ne vesszünk el örökre. Mert a pokol ajtaja az eddig is kivolt tárva nekünk, de a mennynek  kapuja bezáródott, mikor bűnbe esett az emberiség. Jézus azért jött a földre, hogy újra kinyissa és mi majd besétálhassunk rajta, ahol boldogság, öröm és nevetés honol majd . De ehhez Jézust valakinek el kellett árulnia, mégpedig Júdásnak, hogy beteljesedjen Isten akarata, az amiért a világra küldte az egyetlen szeretett fiát. Úgyhogy Júdásnak is nagy szerepe van a történetben. Jézusnak voltak ellenségei, úgymond minden ember, pedig sok mindent köszönhettek neki, mégis akarták a halálát . Kinevették és köpdösték, ütötték, megkorbácsolták majd keresztre feszítették. Jézus még akkor is azt mondta : " Istenem bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek. " Ám a lelke mélyén egy kicsit még reménykedhetett, én azt hiszem abban, hogy majd Isten mégiscsak leveszi őt a keresztről és nem engedi, hogy meghaljon. Ám mikor belátta, ez nem fog megtörténni, felkiáltott , és ezt mondta a kereszten : " Istenem, miért hagytál el engem? " Majd eljött a péntek, mikor meghalt. Igen nagypénteken halt meg, akkor feszítették kereszte.

Vasárnap pedig feltámadt és a mennyben ment, de először még utoljára meglátogatta a tanítványokat, hogy ne féljenek, mert ő valóban feltámadt, és beteljesedett , mit hírdetett .

Az egész nép sajnálkozott, sírt, hogy megölték Jézust, hiszen valóban igazat beszélt, tényleg ő volt az Isten fia, ők meg azt hitték csak egy hamis próféta, ki királynak hiszi magát. De a végén belátták, tévedtek.

Jézusnak hála, kaptunk egy másik örök életet,  most ahol élünk az csak egy állapot, de ha majd meghalunk, akkor érünk el a végállomásra, most csak megyünk és várjuk mikor ér véget az utunk. Ha Jézust követjük és hisszük, hogy megváltott, hiszünk, hogy segít minket, ha bajban vagyunk felemel és ha bezáródik egy ajtó majd ő kinyit egy ablakot, akkor az utunk végén találkozhatunk vele, teljes életnagyságban. Hol majd mindenhol nevetés lesz, hol nem kell félni semmitől és senkitől, ahol simogathatunk tigriseket, játszhatunk a kölyök oroszlánokkal.

Én igen, bízom benne, de remélem nem bánja azt ha most úgyérzem nem mindig a világosság az miben élek hanem a sötétség, félelem, és reménytelenség , kétség . Igen már szerencsére kezd jóra fordulni az életem, de nem tudom, ez meddig lesz így, mennyire lesz tartós.Szeretek fekete cuccokba járni és hálfejes felsőt felvenni, de remélem ettől még én is kerülhetek a Mennyben, mert  hol most élek csak itt uralkodhat el rajtam a fekete,  ha meghalok, akkor már nem, mert végre vele lehetek majd és angyalokkal és szeretgethetem a vadállatokat, és találkozhatok az elment rokonokkal, és a szeretett háziállatkáimmal.

Ámen, így legyen.

A három lakás. ( nem saját, olvastam egyújságban )

Volt egyszer egy ember, aki olyan kicsi volt, mint egy gombostűnek a hegye. Sőt, még annál is kisebb . Kicsike volt, de nagyon-nagyon szeretett volna megnőni!

Gondold csak el : két héttel azután , hogy elkezdődött az élete , már 125-ször nagyobb volt, mint az első pillanatban. Hihetetlen ! És mégis igaz.

Az emberke olyan lakásban lakott, ami direkt neki készült. Furcsa lakás volt ez : járkált a városban ide-oda, szaladgált is , lehajolt a földig , éjszaka aztán lefeküdt, reggel pedig fölkelt. Ez a lakás szép volt, kellemes volt a hőmérséklete is , csak egy baj volt vele: Teljesen sötét volt, mint egy bekötött szájú zsák belseje. Nem lehetett semmit sem látni : se a hangyákat, se a lovakat, se az autókat.

- Mostmár elég ebből- mondta egy nap, kilenc hónap elteltével az ember- ki akarok menni....

Elkezdte tolni magát kifelé, nyomakodott, nyomakodott... aztán egyszer csak kint volt !

- Ó végre szaladgálhatok, játszhatok, fürödhetek, úszhatok... Ez aztán a jó hely ! Ez tényleg csodálatos: süt a nap, vannak növények, virágok, esik a hó...

Aztán az ember 80 évig minden reggel kitárta a karját, és felkiáltott : " De szép is ez a föld ! " 

Örült az életnek és boldog volt.

De egy nap elszomorodott.

Észrevette, hogy a nap lemegy, és eljön az éjszaka ; a növények levelei elsárgultak, és lehullottak ; a virágokból szalma lett, a hóból meg sár.

Akkor elkezdett álmodozni egy másik lakásról, ahol mindig zöldek a fák, színesek a virágok, a hó mindig fehér, a nap pedig fényesen ragyog.

Miközben így álmodozott, meghalt.

Mindenki sírt, siratták az embert.

Ő viszont nevetett ! Nehéz elhinni, de csak nevetett, nevetett... Amint meghalt , kitárultak előtte egy ház ajtajai, ahol olyan dolgok voltak, amiket nem is tudsz elképzelni.Egy jó Atya - az igaz Szeretet - átölelte ; egy Anya megcsókolta. Megcsókolta, és kézen fogta : " Gyere velünk játszani ! Nézd csak, itt minden új : új a föld, újak a csillagok. Gyere ! "

Az ember nem értett semmit az egészből.

- De hát nem haltam meg ? 

- Nem, nem - kiabált neki milliónyi hang - élsz, örökké élsz ! 

Nagyon megörült ennek az ember , elkezdett szaladni a végtelen mezőn , bukfenceket vetett a napsütésben, ami soha nem múlt el, a virágok között, amik soha nem hervadtak el.

Itt aztán tényleg otthon vagyok - kiabálta - otthon!

Így végződik a három lakás története.

Igaz történet ez: az én történetem és a te történeted.

Mindazoknak az embereknek a története, akik itt járnak a földön és olykor felnéznek az égre.

Egy szomorú, de megható történet 

Csak félig igaz rám, szerencsére munkahelyem az van.

Amikor úgyérzi az ember ebből már jó nem sülhet ki, tévedett. A rossz után ujjabb és ujjabb rossz következik, de majd jön Isten és felemeli a bajból.

Volt egy lány, aki nagyon unta az életét, mert úgyérezte semmire sem jó, nem ér az élete semmit sem, hasztalnnak érezte magát. Így egyedül, egy csendes szobában gondolkodott, mi tévő legyen, mert szegénynek semmi sem sikerült, mibe belefogott. Nem,  mázlija sosem volt, mindig belenyúlt a rosszba. Az iskolában rossz tanuló volt, minden munkahelyről kirugták. Már kezdte unni, csak a szüleire támaszkodhatott, ők segítettek neki, hogy ne essen teljes letargiába. Ha ők sem lettek vona neki, biztosan véget vetett volna az életének, de így kitartott, akármennyire is rossz volt és nehéz a sorsa. Egyszer mécsest gyújtott, kérte Istent, segítsen rajta, mert ezzel egyedül már nem tud megbírkózni.

" Nincsenek barátaim, sosem járok társaságba, mert én nem tudok barátságot kötni, és érzem ha mégis elmegyek egy buliba, kinevetnek és arra gondolnak mi a fenének jött el ez a lány, ha csak ott ül, és nem csinál semmit. Csak a szüleim vannak nekem, és te Istenem. Tudom szoktam rád haragudni, de te akkor is szeretsz, és vigyázol rám. Így hát Istenem most nagyon figyelj rám mit mondok, mert nem mindig szoktad megadni azt, mit kérek. Ha meg is kaptam, kár volt, mert nem kellett volna, hogy megtörténjen. Igen, ez a szerelem, nekem nem való, ezt tudva, mégis megesik velem. Én nekem ez nagyon rossz, így nehéz élnem. Öngyilkos nem lehetek, mert akkor nem kerülnék fel hozzád a mennyben. Csak annyit kérek, vedd észre mennyire rossz ez nekem így és ments ki engem ebből a helyzetből. "

Így imádkozva a lány elaludt. A mécses égett még, nem fújta el, mert az álom elragadta őt, majd az egész lakásban tiszta fényesség tört ki. Először a lányka szobájában, mi kiterjedt a többi szobában, min már nem tudtak segíteni, hiszen már mindenki aludt. A szomszéd észrevette a tüzet, majd kihívta a tűzoltókat. A többi lakosnak bár nem történt nagy baja, de a családon nem tudtak segíteni. Meghaltak, a tűzbe vesztek, és  egészben az érdekesség az, hogy csak egy kis mécses  okozta ezt a nagy tüzet. 

Angyalok lejöttek az égből, hogy a kislánynak és szüleinek segítsenek. A három lélekkel együtt mentek fel az égbe, hol világosság volt, és öröm tombolt ott. Nagy nyugalom, béke és szeretet. A lány felkiáltott, boldog volt, és odament Jézushoz, megölelte, megköszönte, hogy nem haragszik, pedig megkérdőjelezte őt . Most mégis ott van vele.

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Majd eljön az a nap, mikor a fiú és a lány véletlen folytán egymásba botlanak, de semelyik sem álmodik, anem a valós életben. Read more: http://emolelkek.hupont.hu/13#ixzz3Ur4UZwj5

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat